Újabb jövőbemutató nevek a várpalotai hőerőműben megrendezett INOTA Fesztiválon

2025. augusztus 28–30. között újra jelentkezik az INOTA Fesztivál az ország egyik legizgalmasabb ipari területén. A szervezők most további előadókat jelentettek be a nemzetközi és hazai színterekről.

A Budapesttől autóval és vonattal is csupán egy órányira található, a Balatonra vezető 8-as főút mellett három hűtőtornyával a tájból kiemelkedő Inotai hőerőmű sci-fiket idéző területe ezen a nyáron is feltöltődik (nem csak) elektronikus zenékkel, illetve nagyszabású, látványos fényinstallációkkal, valamint egy eddig még sosem használt helyszínnel is bővül. Az INOTA projekt friss programjával továbbviszi az első, 2023-as évben kitűzött célját, hogy a közép-európai régió legnagyobb audiovizuális eseményévé váljon.

A fesztivál idei kiadása olyan előadókat hoz el, akik nem csupán reagálnak a kortárs klubzene alakulására, hanem aktívan formálják annak jövőjét. A párizsi Lacchesi a techno és trance metszéspontján épít letisztult, mégis sodró hangzást, miközben saját kiadója, a Maison Close egyre meghatározóbb szereplője az európai szcénának. Aka Hex, azaz a svájci-nepáli Aïsha Devi és a kenyai Slikback közös projektje új zónába vezet: a duó hipnotikus, tudományos fantasztikum ihletésű produkciója a tánctér peremvidékére kalauzol.

Berlinből érkezik a trance líraiságát feszes ritmusokkal ötvöző DINA, valamint a maratoni, nyolcórás szetteket is könnyűszerrel lehozó DJ Tool, a Mala Junta kollektíva társalapítója. Az országban itt lesz először hallható LDS, a legújabb kori tánczene Rubik-kockája, aki gyors tempójú, részletgazdagon szerkesztett, pszichedelikus sound designba oltott zenéivel szemvillanás alatt vált ismertté az underground színtéren. A felhozatal egyik legkarakteresebb fellépője Krista Bourgeois, aki saját tervezésű moduláris szintetizátorával fogalmazza meg a hardcore techno 21. századra szabott definícióját.

Hazai oldalról a széles és sokszínű dj-paletta mellett a komolyabb zenei formátumok is feltűnnek, így például a Jazzbois, Magyarország egyik legismertebb exportcikke a Covid-vakcina óta, az időtlen instrumentális posztrockot játszó Törzs és a nem európai kultúrák zenéiből, nem-standard hangolásokból, az amerikai minimalizmusból és a pszichedelikus, rituális zenékből inspirációt merítő Decolonize Your Mind Society.

A korábban bejelentett nevek is emlékezetes órákat ígérnek a poszt-indusztriális játszótéren

Jön például Actress, a határbontogató hangalkímista, Zságer Balázs és Дeva különleges kollaborációja, illetve a Los Angeles-i hárfaművész, és kecses, álomszerű hangképeket hoz a Turbinacsarnokba Mary Lattimore.

Érkezik Pablo Bozzi, akinek euforikus house- és italo-infúziós szettjei már a Berghain közönségét is megzabolázták, a legendás Planetary Assault Systems (Luke Slater) személyében pedig a techno hígítatlan időtlensége is helyet kap az egykori turbinák helyén – az Ostgut Ton és a NovaMute ikonikus kiadványain edződött hangzás nem kér magyarázatot.

A sötét romantikus energiák szószólójaként Curses beránt az EBM-be mártott postpunk univerzumába, techno fronton Future.666 négy CDJ-vel importálja a groovy Berlin esszenciáját, u.r.trax Párizsból jön táncoltatni, de velünk lesz Yanamaste is, aki a grúz szcéna forró, rebellis attitűdjét érkezteti egyenesen Tbilisziből, amit ma már az új Berlinként is szoktak emlegetni.

INOTA filozófiájának megfelelően a feltörekvő, ígéretes, egy lépéssel előrébb járó dj-producerek sem maradhatnak ki: Dogheadsurigeri és Audrey Danza alakjaiban a trance neonvíziója és a techno gyors katarzisa fonódik össze, MadMatik tribal mental tekno-jával egy titokzatos, új helyszínt avat fel az erőmű mezsgyéjén, Cryptofauna pedig absztrakt és funkcionális hangzásokat old fel érzéki őrületben.

Fényinstallációk frontján is merész alkotások emelkednek ki a rozsdaövezetből

Az INOTA idei fényművészeti programja nemzetközi és hazai alkotók munkáin keresztül értelmezi újra az ipari örökség tereit, és itt is új alkotókkal bővült a lista.

Többen választották témául a természeti jelenségeket: Sztojánovits Andrea és Álmos Gergely Much Closer to the Sun című audiovizuális műve a napba nézés fiziológiai és érzelmi lenyomatát fordítja át meditációs térélménnyé; Karcis Gábor és Liliane Spielmann Fading Remanence projektje fényérzékeny virágklasztereivel egy érző ökoszisztéma illúzióját kelti életre; Dmitry Morozov (::vtol::) Adad című gépi installációja valós idejű villámlásadatokból generál hang- és fényvillanásokat piezokristályokon keresztül.

Robin Beekman Parallels című fényterében a látogatók érzékelése fokozatosan elcsúszik a megszokott valóságból; Niko Tiainen Decoherence című munkája az élővilág sokféleségének drámai csökkenését vizualizálja ritmikusan szinkronizált, majd fokozatosan széthulló fény- és hangminták segítségével.

A Spanyolországból érkező SpY hipnotikus fényrendszere a társadalmi struktúrák láthatatlan hálózataira utal, míg a francia Collectif Scale lélegző szoborként működő kinetikus installációja és az Olaszországból az erőműbe látogató Alberto Novello foszforeszkáló fénykoreográfiája az érzékelés határait feszegeti. A hazai művek között Vigh Violetta belső viharokat vizsgáló Észlelőkertje, Varga Zoltán (EPER) digitális kalligráfiája és Bordos László Zsolt transzcendens fénykompozíciója teremtenek költői kapcsolatot tér, technológia és ember között.