Analóg régészet gépzajjal. emptyset: Dissever (lemezkritika)

Aki hallani akarja, hogyan szól a múlt jövője, itt kezdje. Ez a kritika először a Recorder magazin 125. számában jelent meg.

Egy dolog azonnal feltűnhet a Dissever hallgatása közben: a számok nélkülözik azt a digitális jelleget, ami az elektronikus zenére a zeneíró szoftverek széleskörű elterjedése óta jellemző. Az emptyset – James Ginzburg és Paul Purgas duója – sokkal inkább arra kíváncsi, mit lehet még kihozni 2025-ben előző generációs stúdiótechnikákból és analóg eszközökből. (Nem véletlen: a páros amúgy is elkötelezett zenei régész, elég csak Purgas két évvel ezelőtti The NID Tapes-projektjére gondolni.)

A hétszámos anyag úgy feszegeti a kísérleti elektronika határait, ahogyan ma már kevesen merik. A végeredmény egyszerre misztikus és modern, hipnotikus és éber. A zaj nem fordul szembe a hallgatóval, hanem kísérőként szegődik mellé – nem tűréshatárt tesztel, inkább atmoszférát épít. Több pillanatban akár olyan érzésünk is lehet, mintha végletekig torzított gitárriffeket hallanánk, ráadásul nem véletlenül: a lemezt Mat Sampson bristoli stúdiójában rögzítették, aki a kilencvenes évek óta számos brit underground rockzenekar hangzását formálta, például az Idles legelső felvételeinél is ott volt még 2011-ben. 

Előadó: emptyset

Cím: Dissever

Kiadó: Thrill Jockey

Megjelenés: 2025. május 23.

Műfaj: kísérleti zene

Kulcsdal: Dawn

9/10

Velkei Zoltán