Meditáció egy sosemvolt klub árnyékában. Djrum: Under Tangled Silence (lemezkritika)

Djrum új lemezén nincsenek slágerek, de mégis több az epikus pillanat, mint bármikor korábban. Ez a kritika először a Recorder magazin 124. számában jelent meg.

A 2000-es évek végén felbukkanó és zenetörténi szempontból jelentőset alkotó dubstep/posztdubstep/UK bass producer-generáció még mindig sok tekintetben meghatározó része a brit klubéletnek, de kevés tag tudott annyira megújulni és releváns maradni tizenöt év után is, mint a Djrum álnéven alkotó Felix Manuel. Ő már az elsők közt megérezte, hogy a posztdubstep csak átmeneti időszak, ezért főbb munkái (2013: Seven Lies, 2018: Portrait With Firewood) céljául egy kortalan, a klasszikusok előtt fejet hajtó, de közben friss és állandóan előremutató hatású hangzás megtalálását tűzte ki.

És ez rendre sikerült is: a zenéit úgy a partizók, mint a vájtfülűek menőnek tartják mindmáig, miközben a DJ-szettjei az idő előrehaladtával sem veszítettek semmit az autentikusságukból. A saját munkák kiadása aztán lelassult a Covid kezdetével, de most végre itt az Under Tangled Silence, egy új album, amely nemcsak visszatérés, hanem megint új inspirációk csokra.

Djrum ezúttal a filmzeneszerű kompozíciók, a fojtott klasszikus zongorajátékok és az indusztriál/ambient zajkollázsok metszéspontjába merül. Kevesebb a klubritmus, több a narratív feszültség. Kevesebb a dob, több a levegő. Helyenként még mindig tánczene, amit hallunk, de sok tétel inkább meditációra invitál egy sosemvolt klub árnyékába. Ilyen albumok nem készülnek egy ideje – figyelmet követel elejétől a végéig, és már most úgy szól, mint egy nagy klasszikus.

Előadó: Djrum

Cím: Under Tangled Silence

Kiadó: Houndstooth

Megjelenés: 2025. április 25.

Műfaj: ambient, elektronikus, IDM, modern klasszikus, techno

Kulcsdal: Three Foxes Chasing Each Other

9.5/10

Velkei Zoltán