Lebegés a határvonalak felett. Barker: Stochastic Drift (lemezkritika)

Sam Barker második albuma közelebb kerül ahhoz, amit az elektronikus zene szabadságáról gondolni érdemes: nem forma, nem műfaj, hanem tiszta, szabad áramlás. Ez a kritika először a Recorder magazin 124. számában jelent meg.

Sam Barker nevével évekig az Ostgut Ton kiadónál és a Berghain kapcsán lehetett találkozni, így az ember óhatatlanul félrekategorizálta őt techno dj-ként (sőt, sokan azt sem tudták, hogy ő igazából nem német származású, hanem angol), aztán a 2010-es évek végén tisztulni kezdett a kép, mikor megjelent a Debiasing EP, majd a Utility album, két mérföldkőnek tekinthető mű, melyeken a szerző a különböző klubzenei műfajok szövetén kísérletezett ambienttel és trance szintikkel, de néha volt, hogy elment a BoC-féle IDM-ig is.

A Stochastic Drift című második albumra hat évet kellett várni, és a nyolc szám ennek a periódusnak az evolúcióját dokumentálja. A hangulat eleinte közelebb van a basszus nélküli eufóriához, aztán egyre több új érzés és állapot felfedezésére indul. Néha felsejlik egy-egy ismerős akkordmenet vagy utalás a trance, az IDM vagy az ambient történetére, de soha nem konkrét idézetek, inkább csak halvány lenyomatok formájában.

Előadó: Barker

Cím: Stochastic Drift

Kiadó: Smalltown Supersound

Megjelenés: 2025. április 4.

Műfaj: ambient, downtempo, elektronikus, leftfield

Kulcsdal: The Remembering Self

9/10

Velkei Zoltán