Kavargó transz. YUNIS: Ninety Nine Eyes (lemezkritika)

Az egyiptomi producer lemeze türelmesen célra tartó fokozatossággal épül fel és jut el a csúcspontig. Ez a kritika először a Recorder magazin 125. számában jelent meg.

Az egyiptomi YUNIS a testi és spirituális elragadtatást célzó („a fény otthonát” kereső) lemezét a jól ismert, türelmesen célra tartó fokozatossággal építi fel kétszer negyedórán át. Egymás után lépnek be újabb és újabb rétegek, előbb billegő ütősök (tombak, duff), retrofuturisztikus szintik szólnak, aztán egyre több a vonós, pengetős hangszereket idéző réteg, és a csúcsponton mindkétszer a mizmar nevű, éles, rikoltó hangú fúvós hangszer játszik tekergő dallamokat.

A szúfi hadra rituálé szerint strukturált lemez mégsem csak egy újabb, megbízhatóan működő repetitív transzzene a sok közül. Egyrészt hangzásának különlegessége miatt (például a harsány mizmar és a szétterülő, lefojtott szintik kontrasztja). Másrészt a kísérőszöveg szerint a zenész három éven át dolgozott az albumon, és ez hallatszik is: minden egészen pontosan a helyén van még akkor is, amikor a második tétel egyre gyorsabban és egyre sűrűbben kavarog a csúcsponton.

Előadó: YUNIS

Cím: Ninety Nine Eyes

Kiadó: Drowned By Locals

Megjelenés: 2025. április 11.

Műfaj: szúfi transz

Kulcsdal: Ninety Nine Eyes Part II

8/10

Rónai András